Öregmalom életmódház
Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Konfliktusok között

Összekapunk a kollegákkal, mérgesek vagyunk a gyerekre, s néha még a tányért is földhöz csapjuk, ha életünk párja „elveti a sulykot”. A konfliktusok végigkísérik életünket, s ha higgadtan visszatekintünk a viharos napokra, döbbenten kell megállapítanunk, hogy krízishelyzetben menetrendszerűen ugyanazt a hibát követjük el.

 

A konfliktusnak nagyon sokan csak veszekedést tekintik, esetleg a vitát, az érvek, ellenérvek csatáját értik alatta. Pedig a konfliktus ennél jóval több, s nem is kell hozzá a másik ember, elég vagyok problémának én, magam. Több pszichológiai és filozófiai irányzat szerint az ember egy rakás konfliktus.  Sarte szerint Isten azzal indította el a lavinát, hogy szabad akaratot adott. Életünk során folyamatosan döntenünk, választanunk kell, s a döntéshozatal állandó konfliktushelyzetet teremt a személyiségen belül. A belső indíttatások, motivációk harcában dől el, mit is választunk.

A feszültség a fogyasztói társadalomban egyre erősebb nyomást gyakorol ránk, de nem csak tárgyak és anyagi javak tekintetében kell döntenünk, hiszen a belső konfliktusaink java része kapcsolatainkat érinti. Ám a konzumált világból érkező ingermennyiség ma már olyan mértékű, hogy gyakran belefáradunk pusztán abba, hogy eldöntsük milyen mosóport vagy plazmatévét vegyünk, s kapcsolati döntéseinkre már nem jut energiánk. Ezért van az, hogy egyszerű, hétköznapi kérdések, vagy problémák napig tartó vitát, veszekedést válthatnak ki, s hogy rövid úton eljutnunk a kommunikációs zsákutcáig.

Az építő konfliktus

A kapcsolati problémáink jó része abból adódik, hogy saját, belső konfliktusainkat sem rendeztük, így nem tudunk megfelelő empátiával fordulni a másik felé. Ahhoz, hogy a kollegáinkkal, vagy férjünkkel, fiunkkal beszélgetni tudjunk, akár csak hétköznapi dolgokról is, egymásra hangoltságra van szükség. Nyitott kommunikációra, melyben próbáljuk megérteni a másikat, s reagálni arra, ami mondandójából számunkra fontos volt.

Konfliktushelyzetben nagyon gyakori, hogy megszűnik a nyílt kommunikáció, az egymásra figyelés csatornái beszűkülnek, sokszor teljesen el is záródnak. Mindenki csak a magáét mondja, s a másik érvei előtt teljesen bezárja magát. Ezzel mintegy védi önmagát az újabb, számára befogadhatatlannak tűnő információ elől, ami, illetve aki, nem más, mint a másik ember.

Békebírók régen és ma

Végszükség esetén ma már egyre gyakoribb, hogy mediátorhoz fordulnak segítségért. A Nyugat-Európában már évtizedek óta ismert mediációs konfliktuskezelési technika számunkra sem idegen: a vitába bevonnak egy harmadik személy, aki próbálja összebékíteni a veszekedőket. Nagyapáink idejében is majd’ minden faluban élt egy öreg, bölcs aggastyán, akit a tyúkpörökben békebírónak felkértek. 

A mediációs beszélgetések lényege ma sem más, mint akkor volt. Elsődleges cél az egyenrangú kommunikáció elindítása, hogy a vitatkozók kimozduljanak saját, megkövesedett álláspontjukból, megértsék egymás érveit, s rálássanak belső mozgatóira. A békítés addig nem járhat eredménnyel, amíg a frontvonalak közötti távolság nem csökken, amíg a vitahelyzet egymásnak szögesen ellentétes érveken alapszik.

Ha a kofliktust nem redukáljuk le az érvek-ellenérvek egymásnak szögezésére, akkor be kell látnunk, hogy egy-egy probléma pozitív megoldása új erőket, ötleteket is adhat. Gondoljunk csak a gyermekeinkre: amikor járni tanulnak számtalanszor elesnek, beverik fejüket az asztal sarkába, legurulnak a lépcsőn, de azután felállnak újra, s megtanulják, hogyan is kell veszély nélkül közlekedni két lábon. A krízishelyzetek a személyiségfejlődés részét képezhetik, ha képesek vagyunk szembenézni velük, s van erőnk és kitartásunk megoldani őket.

Milyen is vagyok?

Ahhoz, hogy a másikat megértsük, először magunkat kell megismernünk, hiszen ha probléma adódik általában a „rosszabbik énünk” jön elő.

A mediátorok négy alaptípust határoznak meg a konfliktuskezelés szempontjából. Koordinátarendszerük függőleges tengelyének csúcsán önmagunk elfogadása, legalsó pontján önmagunk elutasítása áll. A vízszintes tengely a világgal való viszonyunkat mutatja meg, elfogadjuk, vagy elvetjük a környezetünkből érkező hatásokat. A koordinátarendszer négy tartománya határozza meg az alaptípusokat.

A manipulatív típus önmagát, és környezetét sem fogadja el. Zavarodottan áll a világban, nem érti, mi folyik benne és körülötte. Krízis helyzetben nincs önálló véleménye, sodródik a tömeggel, azt teszi, amit mindenki más, önálló véleményalkotásra képtelen.

  1. Nem szívesen döntök válságos helyzetekben
  2. Nem szeretek kilógni a sorból
  3. Szeretem azt tenni, amit a többiek
  4. A sok változás összezavar, már magam sem tudom, hogy mit gondoljak
  5. Nem értek egyet a körülöttem zajló dolgokkal, már jóformán magam sem tudom mi lenne jó, mindenesetre nem nyilvánítok véleményt
  6. Ne szólj szám, nem fáj fejem
  7. Sokszor érzem fölöslegesnek magamat
  8. Az iskolában sokszor egyedül voltam, nehezen barátkozom
  9. Nem érdekel a környezetem véleménye

A passzív ember a társadalmi konvenciókat elfogadja, de magát nem. Rendszerint negatívan ítéli meg önmagát, folyamatos lelkiismeret-furdalással küzd, saját megítélés szerint sohasem teljesít elég jól. Éppen ezért megpróbál kitérni a konfliktusok elől, inkább a munkájába, családjába menekül, s ha lehet, nem nyilvánít véleményt.

  1. Gyakran én voltam az osztály bohóca
  2. Tudom, hogy kilógok a sorból, de legalább elismerem
  3. A környezetem mindig tudja, mit kell tenni, én meg mindig csak utólag jövök rá
  4. Mások figyelmét gyakran a renitenskedésemmel tudom kiváltani
  5. Később általában megbánom, ha „hülyén” viselkedem
  6. Valahogy nem sikerülnek úgy a dolgok, ahogyan szeretném
  7. Bánt, ha a feladatomat nem sikerül jól megoldanom, de rendszerint egy viccel elütöm
  8. Nem avatkozom bele a nyílt vitába, úgyis alul maradnék
  9. Fontos a környezetem véleménye, azt elfogadom

Az agresszív típus önmagát elfogadja, ám környezetét nem. Saját véleményét, és nézeteit tartja a legfontosabbnak, s ezt támadóan közvetíti, sokszor bántó vagy etikátlan eszközöket is bevetve. Véleményét tényként közli, ellenvetést nem tud, s nem is akar elképzelni.

  1. Szeretem hangoztatni a véleményemet
  2. Általában meg vagyok elégedve önmagammal
  3. Ha ki kell állnom az igazamért bátran veszek fel harci modort
  4. Igazságérzetem igen fejlett
  5. Környezetem minden hibáját észreveszem és gyakran kipellengérezem
  6. Fontos, hogy az ember a véleményének igazságáról, annak tényszerűségéről meg legyen győződve
  7. Ha vitába szállnak velem, ellenvetéseiket simán lesöpröm
  8. Általában nincsenek ellenvélemények, ha kinyilvánítom az igazságot
  9. Az a fontos, hogy én mit gondolok a világról

A konfliktushelyzetek győztesei általában asszertív, kellő határozottságú emberek, akik önmagukat és környezetüket is képesek elfogadni, ám minden esetben mérlegeleik a külső és belső tényezők egyensúlyát.  Érdeklik mások érzései, gondolatai, őszinték, egyenesek. Nyíltan kérdeznek, s meg is hallgatják a válaszokat. A megszerzett ismeretek birtokában döntenek, s a későbbiekben is felelősséget vállalnak döntéseik következményeiért.

  1. Szeretem a tényeket körbejárni
  2. Érdekel, hogy mások mit gondolnak a különböző kérdésekről
  3. Környezetem véleményét komolyan veszem
  4. Tapasztalataimat összevetem mások véleményével és azután döntök
  5. Általában határozott vagyok, kiállok az elveim mellett
  6. Szeretem az embereket, társas lény vagyok
  7. Ha egy kérdésben döntésre jutok, végigviszem az elhatározásomat
  8. A döntéseim következményeit minden esetben vállalom
  9. Elismerem felelősségemet a környezetemben zajló dolgokkal kapcsolatban

 A fenti rendszer nem személyiségtípusok gyűjteménye, hanem a krízishelyzethez kötődő viselkedésmódokat mutatja meg. Véleményük szerint az asszertív módszerek megtanulhatók, s némi gyakorlás után a hétköznapok csatáiban is könnyen alkalmazhatjuk őket.

 

Dr. Sineger Eleonóra


Szerző: Dr Sineger Eleonóra