Öregmalom életmódház
Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Mandala

A mandala szanszkrit szó, jelentése: kör, ami a tökéletesség, az egész szimbóluma. Ezt a meghatározást valószínűleg mindenki ismeri már, de a mandalák igazi erejét és értékét ennél nehezebb megfogalmazni.

Maga a szimbólum már több ezer éves és sokkal teljesebb sem hogy szavakkal leírható lenne. Magába foglalja a  világ egészét,  egyesítve és ezáltal kioltva az ellentéteket. Ezt az áhított teljességet érhetjük el mi is a mandalák által.

A szimbólum alapja a kör, a legtökéletesebb forma. Közepe a pont metafizikai, formán túli, se kiterjedése se fizikai helye nincsen. A pontban minden, mint lehetőség van jelen, ezért mindig is Isten szimbóluma volt. Ami a pontban még megnyilvánulatlan, az a körben illetve gömbben formát kap, lehetőséget a létezésre. De a kör soha sem szakadhat el a középponttól, hiszen az határozza meg, ha elveszíti közepét darabokra hullik. Az emberrel sincs ez másképp: ha középpontját szem elől téveszti, világa darabjaira hullik.

Maradjunk a formánál, de szélesítsük a látókörünket és észrevehetjük, hogy nemcsak az embert, de az egész univerzumot ez a szimbólum tartja össze. Ugyanaz a rendezőelv érvényesül az egész teremtett világban, mindenhol ugyanerre a mintára bukkanunk akár messze, akár közel tekintünk.

Naprendszerünk és Földünk is egy mandala.

 A világtengerek és azok építőkövei a vízcseppek szintén mandalák. Minden, ami él sejtekből áll. A sejtek középpontja a sejtmag, minden funkció irányítója, szintén mandalaformát ölt. Az „élettelen” objektumok építőkövei az atomok, szintén ezt a formát veszik fel. Akármerre nézünk, mindenhol ugyanazt az alap motívumot látjuk. Napjainkban a tudomány is kezdi ezt felismerni, de őseink birtokában voltak ennek a tudásnak, hiszen minden vallás minden építészeti stílus megalkotta, vagy megtalálta a saját mandaláit.

A világ összes földrészén megtalálhatjuk a mandala szimbólumot:
Európában, a templomok rózsaablakai a Nap szimbólumai és képmásai. A jelkép a valóságos nap és a katedrálisban lévő emberek között teremt kapcsolatot. A rózsaablak a napot közvetíti felénk, melynek fényébe közvetlenülaligha pillanthatunk, mint ahogy Isten jelenlétét sem viseljük el közvetlenül. A rozetta centruma a pont- a Logosz jelképe- pedig közöttünk és Isten végtelensége között teremt kapcsolatot.

Amerikában az őslakos indiánok, szintén alkalmazták a mandalákat. A navajo nyelvben a „homokfestmény” kifejezés azt jelenti: hely ahol az Istenek jönnek és mennek. Ebből is láthatjuk milyen fontos szerepet töltött be ez az indiánok életében. A festmény elkészítésének rítusa hasonló a tibeti szertartásokhoz: a rítust végzőnek meg kell tisztulnia böjtöléssel, izzasztással, virrasztással. Amikor a sámán úgy érzi sikerült kapcsolatba lépnie az energiával, ami rajta keresztül a mandalát megalkotja majd, akkor következik a hely megszentelése, majd a mandala elkészítése, végül ugyanúgy a mandala lerombolásával végződik a rítus. Mandaláikat használták betegségek gyógyítására az EGÉSZség visszaállítására, illetve védelmi célokra is. Maga az indiánsátor a tipi is egy mandala, közepén a szent tűzzel. Az indiánok ereje abból fakad, hogy elfogadják a világot a polaritásokkal együtt, nem akarják szétválasztani a fényt és a sötétséget, a napot és az éjszakát, nekik a centrum fontos, nekünk a periféria. Ezért van tudatunk ketté hasadva, s ezért vagyunk mindig kétségbeesve. Az indiánok, ha valaki ilyen állapotba került, homokfestményekkel vissza tudják állítani a lélek harmóniáját.

Afrikában csak kezdetleges szimbólumokkal találkozhatunk, de a napkorongot itt is mindenütt Istenként tisztelik. A tradicionális lakóház a kralon is kör alakú középen egy lyukkal ahol a szellemek, illetve az ősök közlekedhetnek a két világ között. Ezzel szemben a mai ember négyszögletes házakba költözik, amely jól mutatja anyag központiságunkat. Afrika legfejlettebb kultúrája Egyiptomban alakult ki. Az itteni papok szintén megalkották mandalájukat: „az élet virágát”. Úgy tartották ez a szent geometria alapja mely megmutatja Istennek az univerzum megteremtésére tett első lépéseit. Az élet virága azt a pillanatot jelképezi, amikor Isten, mozgásba hozza akaratát és ezzel létrehozza a világegyetemet.

Az ausztrál őslakosok saját világuk leírására olyan ábrákat használtak melyek egyszerre voltak valódi térképek és spirituális útmutatók. A formákat és szent helyeket itt az álomidő fonja körül és tartja ezzel egyben az egész világot.

Napjainkban-Ázsiában találhatjuk a legtöbb mandala szimbólumot. A buddhizmus, hinduizmus, ayurvéda, vasztu és a tantra tanításai mind alkalmazzák ezt a formát. Életük minden területét áthatják ezek a minták, az építészetben a harmónia megteremtésére, ártó hatások kivédésére, gyógyításra, lelki fejlődésük elősegítésére és beavatási rítusaikhoz is használják energiáját. Az indiai templomok bármelyike egy síkra kivetített mandala, hogy az ember személyes tapasztalás útján tudja föléleszteni magában az ősi szimbólumokat.

Európában a modern ember számára C.G.Jung fedezte fel újra a mandalákat. A betegek rajzait, álom szimbólumait vizsgálva Jung rájött arra, hogy a mandala archetípusos kép melynek megléte évezredek során át bizonyítható. A tapasztalat azt tanítja, hogy az oltalmazó kör, a mandala, hagyományos ellenszere a kaotikus lelkiállapotnak. A betegben azért merülnek fel ezek a mandala képek, hogy megpróbálják a tudatban helyreállítani a felborult egyensúlyt.

Sárkány Melinda mandalafestő

(Illusztrációk: Sárkány Melinda)